Mi újság februárban?

Tudtátok, hogy februárban, mikor mi épp egy meleg tea mellett otthon pihenünk, addig kint az erdőben izgalmas pillanatok veszik kezdetét? Habár télen az állatok is pihennek, lelassulnak, némelyek téli álmot is alszanak, de februárban kezdenek ők is egyre élénkebbek lenni. Sőt annyira, hogy februárban, a nagy hidegben születnek meg a kis vadmalacok.

Mit kell tudni róluk?

Hazánkban szinte mindenütt előfordul, nagyon gyakori párosujjú patás állat. Éjszakai állat, vagyis szürkület után lesz aktív, akkor indul élelmet szerezni. A vaddisznó hím, másnevén vadkan magányosan él, párzáskor keresi fel a nőstényt, vagyis a kocát. Februárban születnek meg a kis vadmalacok, akik csíkosan jönnek a világra. Hogy miért is hasznosak azok a csíkok? Februárban még nincsenek a fákon levelek, így egy napsütéses téli napon a fák ágai között süt át a nap, így az ágak csíkos árnyékot hagynak a földön és mivel a vadmalacoknak is csíkjaik vannak, így könnyebb nekik elrejtőzni. Mire „kamaszok”, vagyis süldők lesznek, addigra elhagyják a csíkjaikat. Az utódgondozásban a vadkanok nem vesznek részt, a kocák nevelik a kicsiket és sokszor egy nagyobb csapatot, kondát alkotnak. Eleségük igen változatos; tojásokból, gyökerekből, dögökből, gombákból áll, illetve szinte minden ehető dolgot megesznek, ezért is hívjuk őket mindenevőknek.

A vadkant könnyedén fel lehet ismerni hatalmasra nőtt szemfogáról, vagyis az agyaráról. A kocának is van, de az nem nő meg akkorára, az övét úgy hívjuk, hogy kampó.

Szaglásuk, hallásuk igen fejlett.

Honnan tudod, hogy vaddisznó jár az erdőben?

Vannak nyomok, amik arra utalhatnak, hogy az erdőben vaddisznók járnak, amik a következők lehetnek: különböző túrásnyomok a földben, dagonyázó hely, fák törzsein sárréteg vagy szőrdarabok, patanyomok.

Nyáron gyakran keresnek fel dagonyázó helyeket, hogy magukat hűsítsék, illetve, hogy a szőrükben megbújó élősködőket ledörzsölgessék magukról a rájuk száradt sárral együtt.